Objektíven bármiről

Milyen érzés lehet 14 éves lánynak lenni?

A lányok 14 éves már serdülnek, néhány dolgon már túl is vannak. Havonta, menetrendszerűen érkezik meg, aminek meg kell érkeznie, pattanások kezdenek szaporodni az arcbőrön, akkor is, a legújabb q10 a másodikont kenik rá. Hormonszintjük az egekben, minden második szembejövő férfi a halálos szerelem egy-egy megtestesítője. A lányok 14 évesen szemtelenek, tudják, hogy új közösségbe kerülnek, megpróbálnak a legújabb balga divatnak megfelelni, úgy csámcsognak a rágóval, ahogy a kedvenc sztárjuk, néha lecsúszik egy-két ital, bulik hajnalig mindenféle szülői tiltás ellenére. Majd, ha a szülőknek szerencséjük van 3 éven belül, mintha egyszer csak elzárták volna a csapot, és minden megváltozik. A lányok megnyugszanak, abbahagyják a serdülést...

Már, akinek van ideje rá.

Milyen érzés lehet megerőszakolt, agyonvert 14 éves lánynak lenni? Milyen érzés lehet 6 ember által megerőszakolt és agyonvert 14 éves lánynak lenni? Milyen érzés lehet a 14 éves lány apjának, aki a lányát holtan, megerőszakolva, pucéran találja meg a bokorban?

Magyarországon ma előfordul az ilyen. A hatóság tehetetlen vagy egész egyszerűen nem akar tenni semmit. Sokkal egyszerűbb üldözni az úgynevezett nácikat, fasisztákat, szélsőségeseket, mert, ők nem léteznek. Nincs velük gond, nem lesz papírmunka, lehet hazamenni az asszonyhoz délután 4-kor.

Az, hogy 20 településre jut 2 járőr, azon már nem is lepődik meg a magyar. A magyar tűr, a magyart nem érdekli, a magyar már mélyebb levegőt sem vesz a híradót nézve, amikor 14 éves megerőszakolt, agyonvert lányok következnek. Minden csak megszokás kérdése.

Valami nagyon furcsán működik, ha egész hadseregünk van fiktív szervezetek (Magyarok Nyilai) felkutatására, szoftvertolvajok üldözésére és hasonló pitiáner ügyekre, de nincs hadseregünk arra, hogy felkutassák azokat, akik ellopják a vonat elől a sínt, azokat, akik rettegésben tartják a lakosságot, azokat, akik 14 éves lányokat erőszakolnak és ölnek meg.

A mese már elkezdődött, de nem élünk boldogan holtunkig. Az hétszentség.

Ugye, szerencsétlen gyerek halálából minden kis kötött garbós, zsíros hajú, korpásbajszú úgynevezett tudományággal foglalkozó, úgynevezett szociológus hasznot kíván húzni.A legújabb feltevések szerint, legalábbis ami az utóbbi 15 évet illeti, a srácnak azért kellett meghalnia, mert a gyilkosok – akik egyébként a társadalmi elvárások komor arcú áldozatai is egyben – a média, a filmek és a számítógépes játékok hatására váltak ilyenné. A pedagógusokban, az osztálytársakban és a tévében kell keresni a hibát. A két gyilkos, a még állat jelzőt sem megillető (állat ilyet nem tesz) senkiházi egyáltalán nem hibás. A tévéből hirtelen előugró John Rambo volt az, aki megölt egy 17 éves gyereket 14 ütés mérve a fejére, majd a tóba dobta. Sőt! John Carmack (id Software, Quake, Doom) egyenesen ideutazott, és mivel annyira hatott rá a saját maga által elindított erőszakhullám, hogy úgy érezte, ölnie kell. Ezért, lehívta a tópartra az áldozatot, 14 ütést mért a fejére, majd a tóba dobta. Bár, az is lehet, hogy Stephen King kikászálódott Bangor-i birtokán az ágyból az egyik ködös reggelen, felpattant a varázsszőnyegére, 14 ütést mért az áldozat fejére és a tóba dobta, megnyugtatásul az aggódó szülőknek, hogy fiuk nem fog maradandó károsodást szenvedni, mert meghalt.

Talán mindez nem igaz, lehetséges, hogy a pedagógus egy érdekes előadás keretében elmondta, mennyire jó embert ölni. 14 ütéssel, tóba dobva. Aztán kijelölte a két ártatlan szerencsétlent, házi feladatként emberölést adott fel, majd csecsemővért ivott korsóból, de ezt már a szertárban. Senki nem látta. Az osztálytársak persze sorfalat állva felsorakoztak és bíztatták a két tündért, hogy Ölj!, Ölj!, Ölj!, és ők ennek a társadalmi elvárásnak nem mertek ellentmondani, és megölték 14 fejre mért ütéssel Józsefet, majd a tóba dobták. Mi sem természetesebb ennél. Nem lehet szembemenni a konvenciókkal, hisz a csapból is a gyilkosság örömét hirdető ige folyik, a pap a templomban minden egyes alkalommal 14 fejre mért ütéssel félholtra ver egy hívőt, felszögeli egy égő keresztre, majd a tóba dobja. Ők ilyenek.

A két ártatlan gyermek mit sem sejtve indult el nap mint nap iskolába vagy hétvégenként a nagyihoz, hogy plakátok hirdették az gyilkolás örömeit, és összeroppantak a nyomás alatt, nem bírták tovább, érezték, hogy nekik is be kell állniuk a sorba, hisz nem tehetnek mást. Mert ölni jó.

Ölni jó. 14 fejre mért ütéssel és tóba dobással ölni kifejezetten örömet okoz. Az áldozat szüleinek, nagyszüleinek, barátainak, ismerőseinek, a sosemvolt szeretőinek, a kutyájának, az üresen tátongó szobájának, az édesanyja évekig tartó álomból felriadásának, az édesapa lelkének, idegrendszerének. Egyszóval kész főnyereményt ütött meg a srácok, 14-szer. Fejre.

Talán a kedves – első bekezdésben említett – hölgyeknek és uraknak el kéne gondolkodniuk azon, hogy a tulajdonképpeni ok mi volt. Nem a felsorolt 5-6, amivel már évek óta kitörölhetjük azt, ami éppen törlést kíván. Talán nem is játszottak erőszakos játékokkal soha. Talán nem is láttak tévét. Tényleg, ha 13 éves román cserediákot, Blaha Lujza téri hőst miképp magyarázzák? Megnézte HD-ben a Rambo-t? A pedagógusok bíztatták? Persze az ő története más, mint ez az eset. Csak a rendszer ugyanúgy hibás. A bestialitást, a 17 évesen előre kitervelt gyilkosságot, a 14 fejre mért ütést, a tóba dobást, könyörgök, kedves hölgyek és urak, ne egy rakat pixelhalmazzal próbálják megmagyarázni. Könyörgök, itt és most. Ha kell, letérdelek, és úgy könyörgök. Gondolják át. Dobják ki, a szemétre sem való tanulmányaikat, gondolják át újra, hogy mi történhetett.

Még egyszer, és utoljára: könyörgök. Ez nem állapot, hogy telenyomják az egyszerű, hétköznapi ember fejét, és egy fiú élete le van tudva azzal, hogy nézték a Rambot, vagy akármit. NEM! ÉRTIK? Nem ilyen leegyszerűsítve működik a világ. Bárcsak így működne, de nem. Ha nem értenek valamihez, mi az atyaúristennek pofáznak róla a médiában? Minek? A szerencsétlen fiatalok az önök baromsága miatt nem nézhetnek értelmes filmeket, az ilyenek, mint maguk miatt van korhatár, az ilyenek, mint maguk teszik tönkre zöld vérrel az erőszakosnak feltűntetett játékokat.

Az ilyenek, mint maguk miatt megint valami külső okot találnak és enyhítő körülményként kezelik, mert maguk az emberi butaság mintapéldányai jártathatják a szájukat. Bárcsak ki tudnám fejezni a dühömet. Bárcsak lenne köztetek egy értelmes, aki azt mondja: Állj! Gyerekek. Nem szabad mindent ezekre a dolgokra fogni. Van egy 17 éves srác, akit megöltek. Ne keressünk ilyen belemagyarázott okokat, hanem tegyünk valamit azért, hogy minél nagyobb büntetést kaphassanak a gyilkosok. Egyszer, az életben. MOST!